Tollas rémek

Sanyival kokettálunk keményen, hogy az idén mégis mennyi és milyen csibét tartsunk. Ő váltig állítja, hogy menjünk a hazaival (Bábolna) én meg eljátszom, hogy baromira értek ehhez a csirkebizniszhez, és hagyom, hogy meggyőzzön.

Közben persze nézem az excel táblát, számolok, pödröm a nemlétező bajszom, és azon mélázom, hogyan fogunk az idén százezer csirkét felnevelni, úgy, hogy szinte mindent újra kell építeni?

Egyfelől ott vannak a megszokott és remek adottságú fajták – Master, Bábolnai HBC, akikre az idén a szabad-tartású, nagy tömegű termelést építjük.

Ugyanakkor – ma róluk és a megmentésükről beszélnék –  ott vannak a környéken ezek a mindent megzabáló, bizonytalan pedigréjű barnássárga csirkék, amik egy évesen négy (4) kilósak, hajaznak egy hormonálisan félrekezelt tollseprűre, és képesek lefutni százon Hussein Boltot. Olyan a combjuk, hogy a Moulin Rouge műsorában némelyik magasabb gázsit kapna, mint Medveczky Ilona fénykorában. Ami az egészben csúcs, hogy minden létező betegségre alapból és tökéletesen immunisak, lévén olyan környezetben nőnek már évtizedek óta, ahol épp csak nukleáris anyagokkal nem kerültek kapcsolatba. Ezeknek nem árt a csirkevész, és nem kérnek kalmopyrint ha kitör a csirkeinfluenza. A kakasok némelyike írd és mondd egy méter magas, és pont annyira barátságosak, mint a KGB egyik másik verőember. Némelyik melle akkora, hogy ha divat lenne csirkekörökben a férfi izomtrikó, akkor kibuggyanna belőle a csöcsük, amint feszengve végiglejtenek a csajok előtt a hátsó udvarban. 

Kevéssé közismert, de a csirkék (tyúkok) szeretik a húst. 

Az, hogy a hús történetesen a te lábadon van, egy adott életpillanatban nem nagyon foglalkoztatja őket. Marcsi, Piroska, vagy jómagam is többször úgy néztünk ki egy-egy vérmesebb etetés után, mint akit megvertek a sarki kocsmában. 

Egy ilyen méretű madár elkapja az egeret, feleszi a patkányt, és ha a kutya nem figyel oda akkor lezabálják róla a szőrt is.

Most épp azon vagyok, hogy ezekből a távolról sem udvarias és barátságos állatokból olyan piacképes populációt faragjak, amit szívesen vennének a parasztok, mert egyfelől úgy működnek, mint a tojáságyú, másfelől, ha véletlen egy vércse betéved az udvarba, hogy elkapjon pár napos csirkét, akkor a lányok bevonszolják az ól mögé, és olyan dolgokat művelnek vele, amit itt talán nem részleteznék. 

Mivel egyre kevesebb udvaron lehet őket fellelni, a gazdák féltő óvatossággal kezelik őket, emiatt – bár széna vagy szalma nincs az udvaron, amihez szükség volna rá, mégis – akad egy vasvilla mindenhol, a falnak támasztva. 

 

A terv egyszerű. 

Ha kapunk elég zsetont az idén, összeszedünk egy halom ilyen barna, káráló kannibált, a csajszikat – úgy tíz, tizenöt darabot – összezárjuk a sármos verőlegényekkel, és meglessük mit művelnek. Hogy a liezon biztos meglegyen, mindenféle – csirkeszemmel – romantikus szalmakazlat, trágyadombot, téglarakást, kényelmes ólat, ivókutat, és hasonlókat szórunk be az udvarra, majd kellően nagy fogadásokat kötünk, hogy melyik kotlóst kezdi el először kerülgetni az egyik méteres tollhegy, hogy a csirkéknél “divatos” széptevéssel beteljesítsék a románcot. (Ami lássuk be a csirkéknél úgy néz ki, hogy ha történetesen emberekkel esne meg, akkor a pasit ötven évre elhajtanák valami nyomasztó helyre követ törni, két méter magas, százötven kilós és sajátos szexuális beállítottságú rabok közé.)

Ha mákunk van, akkor megmentjük ezt a lassan kivesző, és minden szempontból csodás, remek tojásrakó és húsképességekkel megáldott keverék fajtát, és újra megteremthetjük a csirkék házi szaporításának lassan kihalt rendszerét.

 

Elolvasom az előző részt is! KAT IDE!

Ui: Ha tetszik amit olvasol, adománnyal támogathatod is a munkánkat. KAT IDE!

5 Responses to Tollas rémek

  1. Czédli Beatrix szerint:

    Mentsük meg a “káráló kannibálokat”! Nagyon tetszik ez előző írás is. Felüdít.

  2. Lajkó Éva szerint:

    Ez kész, végigröhögtem…..az íze is jó ezeknek a dromedároknak?

    A csipkedős-húsevős dolgokra emlékszem gyerekkoromból, a verekedős kakasokra is (nálunk ostor volt a tyúkudvar bejáratánál, a budi pedig a baromfiudvar KÖZEPÉN volt…tehát mindenkinek ki kellett járnia közéjük). Gyerekkoromban ha körbevettek asszem ilyesmiknek mondtam négyévesen, hogy “menjetek már a francba, pipikék….”

  3. Cisco do Brasil szerint:

    Zseniális írás, briliáns köntösben közreadva!
    A jópofa szöveg mellett kiemelendő az írás mondanivalója (a fajtamentésre törekvés), nemkülönben a helyesen megírt szöveg. Ennél rövidebb írásokban is gyakran hemzsegnek az idegesítő helyesírási hibák a neten. Shepherd ebben is jó példát mutat!
    Gratula a ragyogó bejegyzéshez!

  4. Cisco do Brasil szerint:

    Ma meg is rendeltük az első szállítmányt…
    … a sajátjaink védelmet élveznek, sajnáljuk őket megenni. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

5 × öt =