Úgy néz ki, mintha megtiporta volna a ló…

 

Tavaly fillérekből tákoltuk össze, majd kitettünk egy táblát elé, hogy:

“A fóliasátor előtt tüsszenteni TILOS.”

Hálni járt az akkor már sokadik éves vázszerkezetbe a lélek, és Dudi, aki már évek óta foltozgatta a sátrakat, minden nap kétszer hívott föl, és mély, lesújtott hangon közölte – mintha épp valamelyik hozzátartozóját vesztette volna el – hogy a sátor az utolsókat rúgja. Én meg nem tettem szóvá, hogy érzem – éppen belém.

Dudi sajátos érzelmekkel fordult a növények felé. Eleinte telesírta a rucimat, hogy mennyire szépek a palántái, de a kutya se akarja megvenni a terményt, ami a palántán nől.
Én esetlenül vigasztaltam, hogy fel a fejjel.
Dudi rámutatott, hogy kissé romos az élete, és a háza, és ha lehet akkor műveljük meg azt a csodát. Mondjuk mán’ tegnap.
Biztattam, hogy a probléma el lesz simítva. (Hallod egy kanyi vasam nem volt a projektre.)
Dudi megmutatta a fóliasátor fémvázát. Úgy nézett ki, mintha a Moby Dyck itt döglött volna fel Borsodban, egy parasztveranda tőszomszédságában.

A történet kezdett hajazni egy görög sorstragédiára, ahol Dudi europidészi eszközökkel felfestette az emberi valóságot

  • Főni! Éhen fogunk halni!

Miközben én Szophoklészként rajzoltam körbe a jövőjüket

  • Nem fogtok! Jólét lesz, mert bírod, szorgalmas vagy és kitartó, és idővel sokra viszed majd és olyan arisztokratikus benyomást fogsz kelteni az emberekben, mint egy orosz főnemes. 

Erre Dudi készített egy képet a cipőjéről, aminek nem volt alja, oldala és teteje.

Úgyhogy elkussoltam! 

 

Kicsavartam a cégem, tarháltam a neten, összesírtam adományokból a lét, és nekiálltunk a “nagy palántabiznisz” nevezetű – így utólag monstre orális szexre hajazó tevékenységnek.
Szereztünk fóliát!
Na nem szépet és jót, meg évekig strapabírót, csak olyan mezeit.
A lényeg az volt, hogy olcsó!
Betakartuk a vázat, és felújítottuk! (Izé… hát szóval megcsináltuk, hogy ne dőljön össze, ha valaki épp ott fingik egyet.) Vettünk trágyát, földet, magokat, és eltapsoltunk egy kisebb vagyont! Mire kész lett már majdnem nyár volt én meg már teljesen csóró.

Dudi fogyott húsz kilót (titkoltuk előtte), én kicsit megőszültem (ezt persze mindenki a képembe törölte.)

És működött. 

KÉTSZÁZHATVANEZER palánta termett! (Nézd meg a videókat)

Bálaszám adtuk ingyen, karitatív céllal. Vitte a fél ország! 

Vittünk piacra, boltba, kertészetbe, majálisra, kirakodóvásárba…

Értékesítettünk a neten! Hordta a Posta. 

…és még ültettünk is belőle annyit, hogy mikor megérett, alig tudtuk betakarítani! 

És eltelt az év…

…és jött ez a könnyed, “mediterrán tél”, vagy mi a retek a neve ennek a kis jégkorszaknak.

Eleinte csak esett!
Aztán fújt…
Mégaztánabb hideg lett!
…és pár aztánnal később a fóliákat elnyelte a félméteres hó!
Erre ráesett némi ónos eső.
Azt elöntötte a sár,
…majd a belvíz…
Amire megint esett némi hó, majd eső.

..Ja és fújt a szél.

Meg esett a hó, és… 

 

…és a tél megzabálta a sátrat. 

 

Újra kezdődött az eszmefuttatás, csak most a amerikai pragmatizmus lépett Euripidész valóságábrázolása helyébe. 

Dudi eleinte csak háromnaponta hívott…

…majd naponta.

Utóbb óránként. 

Minden alkalommal síri hangon közölte, hogy a VÉG rárúgta az ajtót, mocskosul megbecstelenítette, majd begombolta a sliccét és köszönés nélkül távozott…
…és vitt magával valamit abból a nyomorult fóliasátorból. Hol egy merevítőt, hol egy gerincdarabot, hol a támfák egyikét…

Küldött képeket, amin látszik, hogy nem látszik.
Mármint a sátor.
Be és kigörbült, elhajlott, eltört, kifeküdt, felázott, elporladt megsemmisült, előbb le, majd felfagyott, jelenleg hatvan centi víz alatt várja a tavasz első ebihalait. Csak és kizárólag csónakkal, és hónaljig rántott horgászgatyában látogatható. 

Szóval úgy néz ki, mintha pár erősen ittas és felettébb mókás víziló legázolta volna az egészet, majd valaki megnyitotta a zsilipeket és ráadásként elárasztotta a területet…

Elmerengtem rajta, hogy hosszában felhasogatom az ereim, aztán vettem papírt, tollat és megterveztem az új fóliát.
Mikor kész lett a költségvetés kicsit pityeregtem, majd megittam egy fél üveg bort az ijedtségre, és újra számoltam.

Erre több jött ki.

A három ÚJ sátor ára, a teljes betelepítéssel – úgy, hogy mi gályázunk, hegesztünk, hajlítunk – azaz kihívjuk megint a VÉG-et és hagyjuk, hogy kedvét töltse rajtunk – felette lesz a… mindegy is mennyi lesz. Maradjunk annyiban, hogy napokig zord és letargikus leszek, amikor kiköhögöm a lét. 

De új lesz, pazar, és nem kell odább menni majd szellenteni, nehogy összedőljön! 

Úgyhogy pár nap és kezdjük az építést. Lesz róla videofilm, meg hasonlók, hogy lásd hogyan csetlünk botlunk!

 

Ha veszel tőlünk palántát (esetleg adományozol), akkor egyfelől segítesz, másfelől tíz-húsz család megélhetéséhez járulsz hozzá, harmadsorban munkahelyeket teremtesz, negyedsorban kisegítesz egy halom karitatív szervezetet, ötödsorban fasza gyereknek fogunk tekinteni, hatodsorban… ööö… na ja!

Szóval nem folytatom.

ERJ Egyesület
OTP SZÁMLASZÁM: 11734004-20538521
IBAN: HU 1811734004-20538521-00000000
SWIFT: OTPVHUHB
PAY PAL: [email protected]

Katt ide! Sasold meg a palántáinkat!

Korábbi blogbejegyzéshez katt ide!

A képek a régi fóliáról készültek, a kezdőkép meg a siralmas valóság.

2 Responses to Úgy néz ki, mintha megtiporta volna a ló…

  1. Wöller Károly szerint:

    Lenyűgöző .
    Zoli , Te egy 21. századi Donkihote Dala Mancha vagy ! ( csak így fonetikusan )

  2. Vali szerint:

    Küldtem egy pici segítséget.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizenhat + 6 =