Tehén, monokli, trapéz…

Úgy nézett körül, mintha azon mélázna kinek ereszti ki a vérét. Mivel ötszáz kilós, és akkora szarvai vannak, hogy egy viking törzsfő odaadná érte az egyik veséjét, szétrebbentünk, mint az ijedt csirkék.

 

A tehenek az esetek jelentős hányadában szelíd, nagy, böszme, és roppant kíváncsi állatok. Ha kinn a réten leülsz a fűbe egy idő után az egész csorda odasereglik, és egyenként mélyen belebámulnak a szemedbe és megdöfködnek az orrukkal. Ilyenkor szerelmesen sóhajtoznak, aztán fura, gurgulázó hangot hallasz, és a képedbe böffenve kezdenek kérődzni, az egy-két órával korábban elfogyasztott falaton. 

Zsuzsi Holstein keverék, Zsömi magyar tarka és Kedves magyar tarka és szürke marha keverék. 

 

Zsuzsi és Zsömi istállóba vezetése pont annyira volt problémás, mintha egy rakoncátlan kisiskolást vezetnél. Néha meg, megrántják a fejüket, de amúgy oda és úgy mennek, ahova vezeted őket.

Kedvesnek ellenben teljesen más az elképzelése arról, hogy őt ki, mikor, hova és hogyan vezesse. Mivel tisztában is van az erejével, első lépésként megszemlélte törékeny és csenevész csoportunkat, majd gyors fejszámolás keretében arra jutott, hogy az idesereglett népeket részben feldönti, részben felökleli, majd a maradványainkat felslichtolja az istálló falára, mint valami posztmodern – vérből, hús és csontmaradványokból – készült festményt.

Mikor lehúztuk a kocsiról, ketten kétfelől megfogtuk a kötőféket, abban a szent hitben, hogy bármelyikünk képes megtartani egy ötszázhetven kilós, morcos tehént, aki épp azt határozta el, hogy egyenként és gyorsan kinyír mindenkit, majd elhúz a közeli rét irányába. 

Kedves monoklit hord a bal szeme körül, finom halványbarna foltok ékítik, és krémszín bricseszre hajazó a lábszára. Emiatt úgy tekintett ránk mint valami gőgös angol ficsúr, akinek már csak a szipka hiányzik a szájából. 

Én fogtam az egyik kötelet, Zsolt a másikat. 

Mikor Kedves úgy döntött, hogy fut egy bemelegítő kört a kis udvaron, mindketten úgy szálltunk utána, mint a sapka, pedig én 115, Zsolt meg 105 kilós. A többiek ezen a ponton szétrebbentek a szélrózsa minden irányába, és onnan sasolták, ahogy Kedves mindenféle komolyabb erőfeszítés nélkül elhúz minket, áttrappol az udvaron, közben a fejével pár kaszáló mozdulatot tesz, hogy ha valaki – véletlen – mégis eléje állna, akkor azt köldök tájon kettévágja, majd egyetlen kecses szökelléssel átugrotta a ganéval megrakott szekeret. 

Én mindezt a levegőből néztem. 

Markoltam a kötelet abban a szent hitben, hogy ezzel bármit elérhetek.

Kedves úgy röptetett, mint falusi kölykök a sárkányt. Zsoltival kedélyesen összekacsintottunk miközben átszeltük a légteret, annak ellenére, hogy ijedtemben majdnem levizeltem a rüsztöm.

Én a gané tövében, Zsolt a hegyében landolt.

A többiek ekkor előmerészkedtek és megindult a szájkarate:

  • Fogd meg.
  • Húzd…
  • Engedd!
  • netene…
  • Hűbazdmegmostmilesz
  • Vigyázz!
  • Menj onnan. 
  • Fogd a kötelet!
  • Engedd el a kötelet.
  • Vezesd jobbra
  • Vezesd balra…
  • Futás! 

Kedves állt a ganédomb túloldalán.

Mi az innensőn. 

Néztük egymást, mint tapasztalatlan utcalány az Erzsébet utalványt.

Mi azon méláztunk, hogyan kössük be az istállóba, ő azon, hogy öljön meg minket?!

A közös nevező jelen esetben a mi szempontunkból az volt, hogy Kedves valahogy bekerül az istállóba és nekünk egy hét múlva nem kell temetésre mennünk.
Se a máséra, se a sajátunkra
…ment a tanakodás, hogy mégis miként kéne a morc és hegyomlásszerű csajszit rávenni arra, hogy bemenjen oda, ahova úgy néz ki, nem akar bemenni! 

A megoldás az lett, hogy a kötél végét bevittem az istállóba és áthúztam a vályúba vájt likon, ami a tehenek kikötését célozta, és elkezdtem a kötelet behúzni. 

Persze közben azon járt az eszem, hogy ha Kedves elindul a kötél után és a többiek mindeközben a másik kötéllel nem tartják féken, akkor a felajzott tehén becsörtet, és bárhogy is ellenkezem, a szarvaival felszegezi a seggem a falra, és megfürdik a véremben. 

Rettegésemről Zsömi és Zsuzsi nem vett tudomást, bár Zsömi érdeklődéssel fordult felém, ami annyit tett, hogy érdeklődve hozzám simult, és így a fal és hatszáz kilónyi szuszogó hús közé kerültem.
A szemem elkezdett kijönni mint a csigának, miközben a kezemben még mindig ott volt a kötél, aminek a másik végén másik fél tonna hús álldogált… 

Asszem kicsit sírtam is. 

Próbáltam Zsömit lebeszélni a szerelemről, ami pont olyan érzés volt, mintha egy kamiont akartam volna odébb tolni, húsz évnyi a célra történő edzés, és a lelki felkészülés nélkül. Ekkora a sérvem is kiújult, mire fel megjelent Kedves feje az istállóajtóban, mögötte öt emberrel, akik kétségbeesetten csimpaszkodtak a kötélbe. 

Zsömi odébb lépett, én pedig részben levegőhöz, részben egérúthoz jutva, felmásztam a keresztgerenda alá, hogy majd onnan csimpaszkodva, húzom be Kedvest.
Zsoltiék fogták a kötelet és az udvarról nézték, amint előadom a trapézszámot. 

Ok.. röhögtek is. 

Tapsot nem kaptam, de Kedves szépen bejött. 

 

Ekkor az örömtől ittasan ordibáltunk részben egymásnak, részben a teheneknek, majd hirtelen elhalkultunk.

Ok… De ki köti ki, és ki veszi le róla a vezető köteleket?

 

Mielőtt gyufaszálakat rántottunk volna, elhatározva ki hal meg elsőnek, odalépett Cseresznye, az állatorvos és adományozó, és mire Kedves felemelte volna a fejét hip-hopp a szarvára hurkolt egy csomót, amit feldobott nekem a keresztgerendára, hogy ugyan kössem már oda. 

És lőn csoda… 

Kedves az istállóban, és senki sem halt meg! 

Odakinn Zsolti kedélyesen megveregette a vállam, vigyorgott, mint a tejbe-tök.

  • Na sikerült. Most hova mentek?
  • Én oda – mutattam a budira – asszem gatyát kell cserélnem. 

 

A szerző közleménye:

Szia.

Én Juhász Zoli – Shepherd vagyok, civil vidékfejlesztő. 
Kérlek segítsd a munkánkat. Nézz körül a honlapon, és adományoddal, vagy vásárlással támogasd erőfeszítéseinket.

Köszönjük! 

🙂

Korábbi blogbejegyzés ITT!

Adományoldal ITT!

One Response to Tehén, monokli, trapéz…

  1. Kormos László szerint:

    Jól szórakoztam… 😀

    UI: áprili 11-én megellett az üszőnk. Az állatorvos kérésére Alex-nek neveztük el a kicsi bikát. Igyekszem vele már most, kicsi korában jó viszonyt ápolni, mert láttam már bőszült felnőtt bikát akcióban és szeretnék továbbra is az ura lenni az udvarnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

öt × egy =