A nagy, magyar prófétabiznisz

Persze mondhatunk nagy szavakat. Hirdethetünk igét, igérhetünk csodát, hazudhatunk reményt, vagy szimplán csak mélyen a szemedbe nézve annyit, amit épp hallani akarsz.
 
Ma sokan várnak egy arkangyalt, aki – miután – elrendezte ügyes bajos dolgainkat, vigyorogva odaül a pulthoz, rendel egy kört az épp csak feleszmélő és vaskos bankjegykötegeket markolászó tömegnek, majd az örökkévalóság sajátos állapotához teljesen méltatlanul magába borít egy liter páleszt és saturészegen kikacsázik az utcára. Ott felpillázik az égre, konstatálja, hogy szakad az eső, majd a vízenjárást megfejelve az esőcseppeken lépkedve emelkedik mind magasabbra…
 
Ha mindez Magyarországon történik, biztos lesz a népek között valaki, aki utána szól, hogy: – Na mi van köcsög! Nem tudsz úszni?
 
Ma a próféták világát éljük. Minden sarkon ott áll Mózes táblahordozója, két olyan parancsolattal, amit az Úristen csak neki, és csak most adott oda, mondván: – Fogd-e kötáblákat és menj a Kárpát medencébe, mert a néped sötét állatságokat művel, és egy aranymarhát követ.
 
És lön…
 
Dugig vagyunk megmondó, kinyilatkozó, bölcs, vagy bölcsnek látszó, igét, gondolatot, tervet, eszmét, elgondolást, vagy csak szimpla bizniszt hirdető alakokkal, akik az új és nemzeti zsinat alapvetéseit magukénak tudva egyfelől egyházat (pártot) másfelől bárányt (tagot) keresgélve csetlene botlanak át a honfiak, és honleányok gyakran kétkedő tömegén, mondván: – Ha rám szavazol rommá fogod magad keresni, az ezüstkanál is aranyból lesz a mejszeni porcelán eszcájgod mellett, a mahagóni asztalkádon.
 
És a bizniszcunami átütő mód termeli ki az új és újabb talláros csodatevőket akik készen állnak megtenni a két Happy Meal menü csodáját, és megetetni bárkit… bármivel.
 
Az igéret néha annyira banális, és annyira rózsaszín, hogy Hello Kitty is összehányná magát tőle. Egyfelő van a nagy és mítikus csoda, amit a hitoktatók közpénznek, a javasok köztehernek, a mezei hívek csak adónak hívnak. Eme csoda nagy és általánosan elfogadott felhasználási módja a hit hirdetőinek olyan életkörülményeket biztosítani, hogy abba Heródes is simán megcsömörlött volna, és az olyan kevéssé közismert népek, mint a tévedésből rommá lövetetett Szomorra és Gomorra lakói is csak pirulva vettek volna benne részt. (Vodka, kokkain, muff… ááá). Másfelől van ez a sajátos és kifejezetten érdekes motivációs képzés, ahol göthös, tudathasadásos, hatelemis, kopaszodó, rojtosfülű, kancsal és gátlástalan senkikből, Armaniba öltöztetett, göthös, tudathasadásos, hatelemis, kopaszodó, rojtosfülű, kancsal és gátlástalan hatalomgyakorlót gyárt le a vallási áhítat akadályt nem ismerő ereje.
 
A szentírás magyarázatát nem tanítják, mert az írás itt nem érv, eszme , alapvetés, vagy tézis, csak szimpla eszköz, mint ősember kezében a bunkósbót, vagy rendőrnél a sokkoló. Nem adni akar, nem felemel, magasztal, értékel, vagy újraértelmez, csak szájbaver, ha értetlen idegenként kétségbe mered vonna a tanítás szentségét.
 
A próféták szavait könnyű érteni, mert a “sok, több, gyors, nagy, haszon, értékes, vásárlás, pénz, tiéd, kizárólagos” szavak nem igényelnek hitéletet, vasárnapi iskolát, gondolkodást, vagy áldozatot, hiszen nyolcpercenként a TV elismétli az aktuális mosószer, betét és üditőreklámok között azt a kevésnyi és makulátlannak hirdetett igét, ami mentén a fogalmak értékazonos és beárazott valósága nemhogy ismeretté, de egynesen a nemzeti hitélet, sőt az alaptanterv részévé válik…
 
Persze van az éremnek egy másik, kevésbé cizellált és a nagyérdemű által távolról sem kedvelt Biblia átirata is, miszerint a dolgok nem épp sült galambként jönnek létre, egy távoli, és busszal nem látogatható univerzumban – értsd a mennyekben – hanem itt, a szomszédban, nehéz verejték és emberi fájdalom árán, gyakran emberöltőnyi ideig tartó, sokszor mindössze ösztövér és kopár földet hízlaló munka eredményeként.
 
A próféták ilyenkor köpnek, mint trombitás a rezet egy cifra akkord után.
Munka? Produktivitás? Minta? Példa? – kérdik fintorogva a füstölőhöz nyúlva, hogy még idejekorán kiúzzék az ilyen ártalmas és semmi jóra sem vezető gondolatokat a köréjük gyűlt, szóra és könnyű megváltásra váró tömegek.
LÁSSÁTOK A VALÓSÁGOT! Rikácsolják, majd fekete szemkendőt osztanak, a tisztánlátás eszközeként, hiszen “jól, csak a szívével lát az ember”.
 
Így amikor Jézus egy nap megáll a falu szélén, s a széles határban csak egy embert lát a tűző napon kapálni, s megkérdi:
– Jóember! Kaphatnék egy korty vizet?
A válasz lehet csak annyi lesz:
– Jó hideg víz az van. Amott mérik a templom előtt. Ha meghallgatja a prédikációt ihat belőle.
– Köszönöm. – Mondja ekkor Jézus tétova léptekkel elindulva a jelzett irányba, de az ember szava megállítja.
– Vagy ihat ebből itt! – mutat egy kis korsót – Még hajnalban hoztam magammal. Már biztos meleg, de jószívvel adom…
 
A kérdés annyi, te melyik korsóért nyúlnál?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennyolc − 3 =